Az első gyilkosság után hamar jött a második, a harmadik a ...?-dik, és az ÚR jónak látta közbeszólni, különben az emberiség dolgavégezetlenül elfogy.

Így szólt:..."szemet szemért, fogat fogért, kékért kéket"..., vagyis a bosszú legyen arányos a megbosszult tettel! Az eredeti szándékban a bosszú valószínűleg nem is szerepelt. Egy Istennel élő, vele járó ember nem lehet olyan mérges a másikra, hogy ártson neki. Nincs bosszúvágy benne, de nincs is mit megbosszulni. Mennyire másként alakult! Lámek már hőskölteményt zengett sajátmagáról, amiért megölt egy ifjat, aki őt megütötte. Elvégre micsoda dolog, hogy valaki megüt egy olyan méltóságot mint ÉN? ÉN - akinek egy nagyon nagy úr azt ígérte, hogy olyan leszel mint az isten?

Ez a szabály, a szemet szemért, mondhatni a legalapvetőbb, egészen minimális igény volt az ÚR részéről - legalább az arányosság fenntartása érdekében. Egészen egyszerű, logikus kérés - a mai napig nem teljesült. A világ tele van vérbosszúkkal, vednettákkal, ezeréves sérelmekkel, amelyeket az életünk árán is meg kell bosszulni. Lásd öngyilkos merényletek. Jól figyeljenek, mondja az oktató - csak egyszer mutatom meg! A szemet szemért rosszul hangzik, mert inkább a megbocsátás felé hajlunk mindig, amikor másokon esik méltánytalanság, és halált lihegünk, ha velünk történik. És valljuk be! Bizonyos emberekkel, bizonyos népcsoportokkal egyszerűen lehetetlen együttélni. Megjavulni sose fognak, békén hagyni sose fognak, nem tudod elkerülni őket, rosszabbak a legrosszabb élősködőnél. Ilyenkor kardot, puskát, kaszát, lapátot kell ragadni ... vagy mégsem?

Az ilyen bonyolult ügyeket Isten titkárságára kell benyújtani! Az ÚR ennél kacifántosabb ügyeket is megoldott már. Annakidején a Szovjetúnió úgy bekvártélyozta magát ide, hogy semmi reális esély nem volt arra, hogy valaha is elkotródik innen. Jött az Isten. Megállapította, hogy a nagyorosz birodalomnak adott idő lejárt, és úgy omlott össze az egész, mintha sose lett volna. Az azóta felcseperedett gyerekeknek nem is tudjuk elmagyarázni, hogy milyen volt "fénykorában". Nekem is olyan érzés, mint amikor egy felnőtt visszatér gyerekora helyszínére, és lemegy abba a pincébe amitől mindig úgy félt. A minimum, hogy elneveti magát: - haha, ettől voltam úgy berezelve? Ja innen nézve már nem veszélyes a dolog. Vagy egy igen "különös" dolog. Egy betegség, ami vagy halálos, vagy legalább is megbélyegzi az embert, és hogy hogy nem pont a homoszexuálisokat, a kábítószer élvezőket sújtja leginkább. Ember ilyet kigondolni sem tud. Gondolom rájöttél, hogy miről beszélek, és tudom, hogy van számos, - vagy számtalan - egyéb áldozat is, de kérlek nézz utána annak is!

Még néhény "örökkévaló" emberi dolog: Annakidején azon sírtak az öreg komcsik, hogy mi lesz Kádár után? Őszintén, kinek hiányzik az öreg? A mai gyerekek nem is értik, hogy ki volt, és mitől volt neki akkora hatalma? Innen nézve már én se értem... Aztán a Beatles! Mi lesz a zenei élettel Beatles nélkül, mi lesz a világgal egyáltalán? Ma már, amikor senkinek sem hiányoznak, (kivonult mögülük a Sátán) ráérünk azokat a zenéket is hallgatni, amelyeket annakidején a Beatles elnyomott. Komolyan mondom, sokkal jobbak mint a bogarak, nem értem hogy miért nem vettük észre annakidején?

Mára ennyi, és ha nem tetszik, ne feledd: maximum egy ilyen terjedelmű, ilyen stílusú választ érdemlek, mert szemet, szemért!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.